- Rengeteg országban futnak projektek és tesznek különféle erőfeszítéseket az erdőket érintő klímahatások csökkentésére. Mivel azonban a klímaváltozásnak nincsenek országhatárai, ez egy globális probléma. Ezért úgy gondoltuk, mindenképpen érdekes lenne, ha ezek az országok megosztanák egymással a tapasztalataikat és csoportos együttműködés jönne létre köztük. Úgy véltük, ez egy remek alkalom arra, hogy a kutatásban, az erdőgazdálkodási gyakorlatban, illetve az erdészeti politikában otthont adjunk a közös erőfeszítéseknek – fogalmazta meg Hubert Inhaizer, a FAO Közép- és Kelet-Európai Regionális Irodájának erdészeti referense. - A FAO kezdeményezése azzal indult, hogy 15 országban szakértőket kutattunk fel, akik össze tudják foglalni, milyen hatások észlelhetők az adott országban, milyen erőfeszítéseket tesznek jelenleg ezek csökkentésére, és hogy mit lehetne közösen tenni, akár a FAO segítségével. Ezek alapján munkacsoportokat alakítunk ki, hogy meghatározzuk, az erdészeti politikában, a kutatás területén, illetve a gyakorlati erdőgazdaságban milyen közös együttműködési lehetőségek vannak, és ki milyen szerepet tud vállalni benne. Vizsgáljuk a különböző országokban észlelt hatásokat is. Az egyik legaggasztóbb hatás az alsó erdőhatár felfele történő elmozdulása, ami az alsó erdőhatár szélén lévő országoknál kritikus. Ahol a tengerszint fölötti magasság nagyon kevés, ott az éghajlatváltozás hatása drasztikus lehet, hiszen egy 100 méteres szintkülönbség adott esetben 120 kilométert érinthet, ami nagyban befolyásolja az érzékeny erdészeti ökoszisztémát.

- Ennek a konferenciának a legfontosabb hozadéka az kell, hogy legyen, hogy konkretizáljuk, mi a probléma és mit kellene csinálni. Szeretnénk változtatni az érintett, jórészt szegényként elkönyvelt országok azon általános attitűdjén, miszerint az USA-tól, Norvégiától, vagy Svájctól remélt anyagi forrásokban látják a megoldást. Ennél sokkal fontosabb és célravezetőbb, ha együttműködnek a szomszédjaikkal. Mindegyiküknek nagyon kevés kapacitása van arra, hogy megismerje a problémákat és kezelni próbálja. De az együttműködés megsokszorozza a lehetőségeket. Hogy miért érdekes ez nekünk? Mert ez a régió egyrészt nagyon közel van hozzánk, másrészt nagyon nagy területet ölel fel Eurázsiából. Ezért az, hogy mi történik ezen az óriási síkságon, nekünk sem mindegy. Ahhoz, hogy a klímaváltozásokat korlátok közé szorítsuk, ahhoz az együttműködés elengedhetetlen. A személyes kapcsolatok és a szomszédos országok együttműködésének kialakítása kellene, hogy legyen ennek a konferenciának a legfontosabb eredménye – foglalta össze Prof. Dr. Mátyás Csaba akadémikus, az Erdőmérnöki Karon működő Délkelet-Európai Klímahatás Kutató Központ alapítója. - Megpróbáljuk azonosítani azokat a legégetőbb kérdéseket, amelyekre még nincs válasz. Ezeken a területeken vagy projekteket kell indítani, vagy workshopokat kell szervezni szakértőknek. Ilyen választ sürgető kérdés például a szén megkötésének a mérési módja. Nem tudjuk, hogy az erdővel borított terület köt-e meg szenet még a jelenlegi, vagy akár a jövőbeli várható körülmények között, vagy esetleg már szénkibocsájtó. Hogyan lehet ezt megmérni? Ez látszólag egyszerű, de valójában egyáltalán nem az. A talajban zajló folyamatok ebben nagyon fontos szerepet játszanak. Vagy, hogyan alakulnak a következő évtizedek csapadékviszonyai? Nagyon keveset tudunk róla. Nekünk vannak adatbázisaink, amelyek segíthetik ezeket az országokat. Éppen a NASA központ révén hozzáférünk olyan adatokhoz és űrfelvételekhez, amelyek nemcsak a csapadék alakulását, hanem a földhasználat változását is segítenek elemezni. Milliók hagynak fel a mezőgazdasággal. A felhagyott területek erodálódnak, egy részüket spontán módon benövi valamilyen cserje, vagy gyom vegetáció, más részük teljesen tönkremegy. Közép-Ázsiában óriási területek változnak évente sivataggá, aminek a hatása a klímára szintén nagyon jelentős. Tudjuk, mi történik az Aral-tó környékén. Kazahsztáni kollégánk mutatta, hogyan próbálják az Aral-tó környékét, a sós tófeneket ültetéssel védeni. A szél erről a területről évente 6 millió tonna sót sodor el, akár 500 km távolságra is. Ezek olyan problémák, amelyekkel mi Magyarországon nem szembesülünk. De tudunk rá gyógyírt: az erdészeteinknek van tapasztalata abban, hogyan lehet segíteni ezen az erdősítési programokkal – mondta a professzor.

- Köszönetet szeretnék mondani ezért a kitűnő szervezésért, a magyar fél rengeteg ország szakembereit összegyűjtötte a konferenciára, és remek előadásokat hallhattunk – fejezte ki elismerését Unal Asan, az Istambuli Egyetem Erdőmérnöki Karának professzora. - Nagy örömünkre szolgál, hogy megvitathatjuk ezeket a fontos kérdéseket, láthatjuk az Önök városát, betekinthetünk az Önök kultúrájába, történelmébe, és ami a legfontosabb, élvezhetjük vendégszeretetüket. Az éghajlatváltozás nem csupán nemzeti, de nemzetközi szinten is problémát jelent, ezért ezzel nem tudnak megbirkózni az egyes országok, itt szélesebb összefogásra van szükség.

Arra a kérdésre, hogy melyek a legégetőbb problémák, amelyekre közösen keresik a választ, a török szakember is a globális felmelegedést és az elsivatagosodást említette, ami a biodiverzitás csökkenéséhez, s a környezet egyensúlyának felbomlásához vezet.

- Ahhoz, hogy lépni tudjunk, először is pontos megfigyelésekre és megbízható adatokra van szükségünk. Fel kell térképeznünk az éghajlatváltozás környezetünkre gyakorolt hatásait. Amíg nem rendelkezünk pontos adatokkal, monitoringgal, addig nem tudjuk meghatározni, milyen lépéseket kell tennünk – hangsúlyozta.

A konferencia résztvevőiként kelet-európai, dél-kelet-európai, Kaukázus-vidéki és közép-ázsiai szakemberek cserélhettek információkat egymással, ami azért jelentős, mert előkészítheti a távlati jövőre vonatkozó közös tervezést.