A totemoszlop szimbólum és "családi" történet – szól az elszakadás fájdalmáról és az idegenben való megkapaszkodásról (képekkel)

Szerző: CSIHA TÜNDE NOÉMI

- 2011. szeptember 14., szerda 12:33

Szeptember 13-án, kedden délelőtt a vancouveri Sopron Alumni ajándékaként totemoszlopot avattak Sopronban, a Nyugat-magyarországi Egyetem botanikus kertjében. A kanadából hazalátogató öregdiákokat Prof. Dr. Faragó Sándor rektor köszöntötte, aki az egyetem nevében átvette az emlékművet. A fából készült oszlop Józsa László, a University of British Columbia Magyar Divíziója alumnuszának, nyugalmazott oktatójának alkotása.

Közel egy éve, 2010. szeptember 23-án avatták azt az ugyancsak Józsa László erdőmérnök által faragott emlékoszlopot, amelyet Seattle városa állított Pécsnek testvérvárosi kapcsolatuk 20. évfordulóján. Míg a Pécsnek adományozott emlékmű a két évtizedes kapcsolatot ünnepli, addig a soproni botanikus kertben kedden felavatott oszlop az egyetem többszázéves történetéből egy fél évszázados fejezetnek s a hozzá fűződő küzdelmes emberi sorsoknak állít emléket. 50 évvel ezelőtt, 1961-ben végzett Kanadában, Vancouverben, a British Columbia Egyetemen az az évfolyam, amely 1956-ban Magyarország és az alma mater elhagyására kényszerült.

A kopjafát idéző totemoszlopot a természeti szépségeiről ismert északnyugati régió partvidékének jellegzetes motívumai díszítik. Józsa László erdőmérnök, a fafaragás szerelmese évtizedek óta tanulmányozza a Kanada legnyugatibb tartományában élő őslakos indiánok művészetét és népművészetét, melyben az állatmotívumok rendkívül fontos szerepet játszanak.

- Az északnyugati régió partvidékén élő indián törzsek mindig csodálattal figyelték a lazac életciklusát. Nyomon követték, ahogyan a lazacok életciklusuk végén csapatostól “hazatérnek” az óceánból az édesvizekbe (egy-egy kisebb patakba), ahol ívás után elpusztulnak ugyan, de a kikelő halivadékok hamarosan újból az óceán felé veszik útjukat. Néhány éven belül a kifejlett halak hajszálpontosan ugyanarra a helyre térnek vissza, ahol megszülettek. Azért gondoltam a lazac motívumokra, mert azokra a magyarokra emlékeztetnek, akik ugyan elhagyták a szülőföldjüket, de - ha fizikailag nem is minden esetben, lélekben mindenképpen – hazatérnek – hangsúlyozta Józsa László aranyokleveles erdőmérnök, az emlékmű alkotója.

- Ma egy új egyed kapott otthont a botanikus kertben. Gyökere innen indult, a Csendes Óceánnal teljesedett ki, és most itt tárja ki szárnyát, ősi otthonában. Léte azonos, története párhuzamos az 1956-ban elszakadt generációval – emelte ki ünnepi köszöntőjében Dr. Grátzer Miklós, a vancouveri Sopron Alumni elnöke. – Első ránézésre egy új és érdekes exóta, de mondanivalója mélyebb és súlyosabb. A totemoszlop szimbólum és családi történet. A soproni erdőmérnök család kiterjedt. Története gazdag és eseménydús. Amit itt látunk, az egy fejezet egy tisztességgel megküzdött 55 évről. Szól az elszakadás fájdalmáról, az idegenben való megkapaszkodásról, életörökség megteremtéséről és szellemi visszatérésről. Álljon itt, mint szemtanú a múltról és vigyázó szeretettel nézze, ahogy Ti írjátok az újabb fejezeteket. A botanikus kert szobrai, emlékművei és ősi fái mindenkihez szólnak, aki tud és akar is érezni... Fogadjátok, mint a kanadai Sopron Alumni köszöntését és jókívánságát – zárta köszöntőjét Dr. Grátzer professzor.

 

Három város – két alma mater – egy szív

 

A vancouveri Sopron Alumni ajándékaként ezután a newfoundlandi bronzöntödében készült emléktáblát avattak az egyetem főépületének aulájában, ahol Dr. Grátzer Miklós, a vancouveri Sopron Alumni elnöke és Prof. Dr. Náhlik András, az Erdőmérnöki Kar dékánja mondott ünnepi köszöntőt.

- Az egymásba simuló kanadai juhar és a magyar tölgy levelek kettős életünket és sorsunkat szimbolizálják. A tölgy levelekben a számok az öt kint végzett évfolyam tanulmányi éveinek kezdetét és befejezését jelölik. A szöveg egy tömör hitvallás: “Selmec – Sopron – Vancouver – három város – két alma mater – egy szív” – mutatott rá a feliratot idézve a kanadai Sopron Alumni elnöke.

Linkek:

Kapcsolódó hírek: